
Lukácsi Boldizsár - I. rész
Először az Instagramon találkoztam Boldi munkáival, majd a Contemporary Art Fair 2025-ön élőben is láttam a szobrait, és ott teljesen magukkal ragadtak.
Művészettörténészként főként a gótikus, reneszánsz és barokk művészet foglalkoztat, ezért mindig ámulattal néztem a középkori üvegablakok misztikumára vagy a barokk kor muranói mestereinek fényben úszó csillárjaira. Ezekben az alkotásokban mindig volt valami, ami túlmutatott a technikán.
Hasonló érzést váltottak ki Boldizsár üvegszobrai is: a fény és az anyag találkozásában olyan csendes feszültség és tisztaság jelenik meg, ami azonnal bevonja a nézőt. A vásári találkozásunk alatt hosszabban beszélgettünk, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném őt közelebbről is megismerni, másokkal is megismertetni, és egy mélyebb interjút készíteni olyan témákról, mint a belső inspirációk, a formanyelv kialakulása és az anyaggal való gondolkodás.
I. Családi háttér, műhely, művészi indulás
1. Milyen volt olyan közegben felnőni, ahol a művészet - a klasszikustól a kortársig -nemcsak jelen volt, hanem a mindennapok része lett? Mit adott neked gyerekként ez a hangulat?
Kifejezetten izgalmas és inspiráló volt ilyen közegben felnőni. Első kézből láttam és tapasztalhattam meg számomra különleges alkotók életútját, sikereit és küzdelmeit. Ez nemcsak érdeklődést és kíváncsiságot váltott ki belőlem, hanem motivációt is adott arra, hogy én is kipróbálhassam magam, és megmutathassam, mire vagyok képes.
2. A technikai alapokat nagyrészt a műhelyben sajátítottad el édesapád mellett. Mikor érezted először, hogy túllépsz a tanulói szerepen, és elkezdesz saját formanyelvet keresni?
Apukám magas mércéje és elvárásai mellett az első időszak elsősorban a bizalomról és a tapasztalatszerzésről szólt. Ahogy egyre több tudást, teret és magabiztosságot szereztem, napról napra egyre inkább foglalkoztatott a saját alkotások készítésének gondolata, ezért dinamikus kísérletezésbe kezdtem.
3. Hogyan látod ma a kettőtök munkássága közötti viszonyt? Inkább párbeszéd ez, vagy egymás mellett fejlődő világok, melyek néha metszik egymást?
Azt gondolom, hogy meglehetősen különböző személyiségek vagyunk, eltérő szokásokkal és alkotási módszerekkel. Mindketten a saját utunkat járjuk, ugyanakkor a közös pontok emlékeztetnek arra, miért és mennyire megszállottan élvezzük az alkotást.
II. Személyes élmények, inspirációk és az ellentétek szerep
4. A munkáidban gyakran jelenik meg a generációk közti különbségek témája. Ez ered inkább saját élményekből, vagy általánosabb emberi helyzetekből, amiket magad körül látsz?
A generációk közti különbségek megértése elsősorban a személyes tapasztalataimból ered. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nagyszüleimtől és szüleimtől is rengeteget tanulhattam, ugyanakkor a világ folyamatosan változik, így nem elég csupán a múlt tapasztalataira építeni. Ennek mentén igyekszem alkalmazkodni, és minden nap valami újat tanulni.
5. Volt olyan konkrét szituáció vagy felismerés, ami rávilágított arra, hogy ez az "ellentétek dialógusa" valójában az egyik legtermékenyebb témád?
Számomra ez egy fontos fordulópont volt: ráébresztett, hogy az eltérő nézőpontok és szemléletkülönbségek elfogadása nem gyengíti, hanem gazdagítja a folyamatot. Segített abban is, hogy a konfliktusokra ne problémaként vagy akadályként, hanem fejlődési és tanulási lehetőségként tekintsek. Ez a szemlélet alapvetően meghatározza a munkáimat, és hiszek benne, hogy mindez végső soron a családon belüli, illetve a társadalmi összetartozás erősítését szolgálja.
6. A lágy ívek és a szigorú szerkezet találkozása sokak számára érzelmi átmeneteket idéz. Te mennyire látod ezt tudatos metaforaként, és mennyire engeded, hogy az anyag önmaga irányítsa a jelentéseket?
A lágy és a szigorú szerkezet találkozását részben tudatos metaforaként kezelem, mivel érdekel az érzelmi átmenetek kérdése, ugyanakkor teret hagyok az anyagnak is, és nem szeretném teljesen kontrollálni az olvasatot. Előfordul, hogy az anyag viselkedése mutatja meg, mely jelentések válnak hangsúlyossá a folyamat során.
Lukácsi Boldizsár - Ternovics-Laász Máté