Elizabeth Gaskell: Észak és Dél Király Anna írása

Elsőként a 2004-es BBC-s minisorozatnak köszönhetően találkoztam a történettel, majd

idén úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a könyvvel is, melyet már többször

felemeltem a könyvesboltok polcairól, de mindig akkurátusan vissza is helyeztem a

vastagsága miatt, gondolva, nekem erre nincs időm. Kiderült, hogy feleslegesen

aggódtam... A könyvet másfél nap alatt végigdaráltam. Tudni kell rólam, hogy az abszolút

kedvenc könyvem a Jane Eyre, és amióta elolvastam, próbálok egy olyan alkotást találni,

amely felér vele, vagy legalább megközelíti. Azt hiszem, megtaláltam. Egyrészről ezért,

másrészről pedig azért szerettem volna erről a könyvről beszámolni, mert szerintem

nem kap elég figyelmet. Ez a regény egyszerűen eltűnik az Austenek és a Bronték között,

és az ilyen típusú könyvek szerelmesei hajlamosak megfeledkezni a létezéséről.

Észak- és Dél-Anglia különbségei, egy gyárváros lakóinak szenvedései, társadalmi

különbségek, sztrájkok és végeláthatatlan személyes ellentétek sorozata... A könyv annyi

fontos témát érint, hogy nehéz összefoglalni röviden a tartalmát. Ha belemerülünk a

történetbe, akkor olvashatunk arról, hogy hogyan változhat meg valakinek az egész

világképe rövid hónapok lefolyása alatt, hogy hogyan formálja a gyász és a szenvedés a

mindennapi életet, és hogy mindezek ellenére mégis kötődhetnek barátságok, melyek

átívelhetnek társadalmi különbségeken.

Kezdjünk jó pesszimistához méltóan a könyv legnagyobb negatívumával. Előfordulhat,

hogy ez nagyon egyedi probléma, de személy szerint én nem kifejezetten kedveltem a

főszereplőt, Margaretet, apját pedig kifejezetten megvetettem. Egy kevéssé vallásos

személynek azt hiszem, hogy nagyon nehéz megértenie, hogy egy ember feladja addigi

lelkészi hivatását, és ezzel megpecsételi családja sorsát, azért, mert elvesztette

meggyőződését. Ezt viszont azt hiszem félre lehet tenni, ha belegondolunk, hogy ez egy

nagyon más korszak eszméjét hivatott bemutatni.

És hogy akkor mi vett rá arra, hogy olyan irdatlan sebességgel olvassam el ezt a

könyvet? A válasz nagyon egyszerű, Mr. Thornton. Elsőként az jutott eszembe róla, hogy

ő egy még mogorvább Mr. Darcy, és ez a benyomásom ki is tartott a könyv végéig. A

Milton-i gyártulajdonos az első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe, és arra

jutottam, hogy egyet kell értsek igencsak elfogódott anyjával, miszerint Margaret nem

érdemli meg a fiát. John nemcsak egy nagyon erős jellemű karakter, hanem néma

segítője is a főszereplőnek. Ráadásul a sorozatból számomra egyetlen elítélendő

cselekedete - amikor megver egy férfit - sem szerepel az alapműben. A könyvben sokkal

jobban megismerhetjük a személyiségét, és emiatt sokkal jobban meg is tudjuk érteni a

cselekedeteit. A másik olyan karakter, akit a könyvben volt okom nagyon megkedvelni,

az Mr. Bell. Nem sikerült megértenem, hogy miért döntöttek úgy a sorozat készítői, hogy

megfosztanak bennünket attól a Mr. Belltől, aki szerintem az egész regény legjobb

szereplője. Neki köszönhetően a könyvbe belelopózik egy kis humor és irónia. Az ő

megjegyzéseit olvasva mindig arra gondoltam, hogy ez egy igazán jól megírt könyv, amit

ugyan a benne lévő romantikus szál miatt vettem meg, de ugyanúgy tudom élvezni azt is,

amikor Margaret nem Mr. Thorntonnal, hanem Mr. Bellel beszélget.

Most pedig térjünk rá arra, ami miatt valószínűleg sokan nekiálltatok olvasni ezt a kis

szösszenetet. A románc. Meg kell hogy mondjam, sokkal kisebb szerep jutott neki, mint

amire számítottam. Az egész könyv elég sötét és tragikus, bár ez aligha meglepő, elég, ha

csak a Margaretet ért csapásokra gondolunk. Talán ezeknek köszönhetően azonban a

végére őt is meg tudtam kedvelni, míg az elején határozottan biztos voltam benne, hogy

ez nem lehetséges. A kulcsa a dolognak valószínűleg abban rejlik, hogy idővel átlátja az

őt körülvevő helyzetet, és nem próbálja saját naiv elképzeléseit ráerőltetni másokra.

Illetve lassan levetkőzi az előítéletéleteit északról, és az ott élő emberekről. Azt hiszem a

könyv jobban megmutatja a lány pozitív tulajdonságait is, míg a sorozatban csak

elmondják róla, hogy milyen csodálatos, de tetteiből ez annyira nem derül ki. Ez egy

sokszor megfigyelhető hiba, amikor más szereplők általi jellemzések alapján várják a

nézőktől vagy olvasóktól azt, hogy véleményt alkossanak valakiről, és nem is

próbálkoznak azzal, hogy bemutassák ezeket az emlegetett karakterjegyeket. Persze

emellett azt nem lehet kétségbe vonni, hogy mennyire jólelkű Margaret, de nem is erre

szerettem volna utalni. Sajnáltam viszont, hogy nem kapunk jobb betekintést abba, hogy

hogyan kezdte el viszonozni Mr. Thornton érzéseit, bár erre, gondolom, a könyv utolsó

negyede szolgál, ahol is másról sem lehet olvasni, csak hogy hogyan próbálja magát

Margaret tisztára mosni a férfi előtt, anélkül, hogy ezt egy egyszerű magyarázattal

megtenné.

Azt hiszem, hogy fontos beszélni a könyv tényleges fő témájáról, ami sajnos nemcsak

John Thornton. Úgy érzem, hogy a valódi célja az, hogy bemutassa nekünk a

munkásosztály és a gazdag gyártulajdonos elit között feszülő ellentéteket, de úgy, hogy

az olvasó mindkét félt meg tudja érteni, bármelyikhez is érzi közelebb magát. A könyv

megoldást is kínál a konfliktusra. Az őszinteség és az előítéletek félretétele. Különösen

tudtam értékelni azt, hogy kapunk is választ arra, hogy mivel lehet áthidalni a két osztály

közötti szakadékot, és nemcsak egy feldobott kérdést kapunk, melyet az olvasónak kell

tovább gondolnia.

Remélem, gondolataimmal sikerült kedvet csinálnom a könyv elolvasásához azoknak,

akik még nem tették ezt meg.

Király Anna